1956 szelleméért még sokat kell küzdenünk, hiszen a múlt árnyai velünk élnek, s csak úgy védhetjük meg magunkat, ha tiszta szívvel szembeszállunk velük – jelentette ki Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő, a Fidesz Heves megyei szervezetének elnöke a kerecsendi megemlékezésen.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából megtartott kerecsendi megemlékezésen Sári László ünnepi köszöntőjét követően Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő, a Fidesz Heves megyei szervezetének elnöke méltatta az 57 évvel ezelőtti nap jelentőségét.

Mint elmondta, a forradalom legnagyobb érdeme nem az volt, hogy a nép fellázadt az elnyomók ellen, hanem az, hogy el mert szakadni az öröknek látszó szovjet birodalmi rendszertől, és függetlenséget akart. Mindezt úgy, hogy messze túlment azon a ponton,ahonnan visszafordulhat az ember számára elviselhető veszteségek nélkül. Olyan pont volt ez, melyre a szabadságot képviselő Nyugat sem gondolt.

Sokaknak nem volt visszaút –tette hozzá -, vagy ha volt, azt csak önmegtagadás árán lehetett volna elérni: Nagy Imre és társai, Mindszenty József, Bibó István a forradalmi cselekedeteikért halálra s börtönre ítéltettek, a többieket emigrációba kényszerítették.

Minden változás mögött a hit áll, ám hinni nem annyit jelent, hogy ezt vagy azt igaznak tartjuk, hanem azt: a hitünk szerint döntünk, ahogy a magyar forradalmárok, erre alapozzuk egész életünket, vagyis így képzeljük magunk és Magyarország jövőjét – jelentette ki a szónok.

Utalt arra, hogy a  Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége megfogalmazta 56-os forradalom követeléseit, ők egy manapság is fontos pontért küzdöttek, amely így hangzott: “Szakemberek bevonásával szervezzék át a gazdasági életet, a hazai adottságok és a nép létérdekei alapján!”. Hittek hazánkban; értették, hogy Magyarország csak az önálló fejlődésútján teljesedhet ki, tudták, hogy ezért viszont küzdeni kell.

Nem kevesebb volt ez – hangsúlyozta Nyitrai Zsolt -, mint Európa történelmi küldetéstudatának 20. századi legmélyebb kifejeződése, a maga magányosságában. Az, amit ma Európai Uniós szellemiségnek nevezünk, az nagyrészt ebből a küldetéstudatból fakad.

Emlékeztetett arra, hogy a kádári megtorlás után a rendszer kifordította önmagából az embereket, a közösségen belüli bizalom megcsappant. Az elnyomás időszakában az apátia, a közöny, a kiúttalanság uralkodott el a társadalmon. Akik pedig akkor legfőbb haszonélvezői voltak a rendszernek, átörökítették hatalmukat, s ezt a gondolkodást önhitt módon nyugati demokráciaként próbálják eladni Magyarországon.

Gondoljunk csak arra a két héttel ezelőtti eseményre, amikor a Sztálin-szobor ledöntését, 1956 valós szabadságvágyát felhasználva „műanyag politikai célokért”, műanyag módon, álszolidaritást mímelve hivatástudat nélküli emberek döntögetnek műanyag szobrokat. Nem mások ők, mint „műanyag forradalmárok”. Ráadásul mindezt egy olyan legitim, magyar kormányfővel teszik, aki az 1956-os értékek megőrzéséért 1989-ben Nagy Imre temetésén a legnyíltabban fejezte ki elhivatottságát Magyarország függetlensége mellett, és emelte fel szavát a szovjet csapatok kivonulásáért.

Az ötvenhatosokhoz hasonlóan mi sem felejthetjük el nemzetpolitikánkba vetett meggyőződésünket, mely minden magyar személyes döntését tiszteletben tartja. Ez is mutatja, hogy a forradalom szelleméért, jövőképéért még sokat kell küzdenünk közösen.

Mert az árnyak – tette hozzá a szónok-, ma is velünk élnek, s csak úgy védhetjük meg magunkat, ha tiszta szívvel és éleslátással szembeszállunk velük. Ezt csak akkor tehetjük meg, ha 1956-ra erkölcsi iránytűként tekintünk: a meg nem alkuvás örökségét nekünk kell megerősítenünk és tovább építenünk!