TV Eger

Nyitrai Zsolt, Eger országgyűlési képviselője, a Fidesz megyei elnöke köszöntője során röviden értékelte a ház szerepét, eddigi eredményeit, egyebek mellett azt, hogy Egerben az elmúlt három esztendő alatt a nemzeti jobboldal és a város életében is egy pezsgő helyszínné vált. Az eddigi 400 rendezvényre több mint 15 ezer érdeklődő volt kíváncsi, s olyan vendégeket fogadhattak itt, mint Orbán Viktor miniszterelnököt, Buzánszky Jenőt, az Aranycsapat egykori tagját, vagy éppen Farkas Bertalant az első magyar űrhajóst.

Most pedig – folytatta -, egy olyan ember jött el hozzánk, aki érettségi tételként szerepelt, Hegykőn született, szereti az egri borokat, 88 színházi bemutató, 49 játékfilm, valamint 12 játékfilm szereplője volt. Kossuth- és Jászai – díjas, tagja a Halhatatlanok Társulatának, Budapest díszpolgára, egyesek szerint ő a magyar De Niro, továbbá ő az Eldorádó című film Sanyi bácsija…

Eperjes Károlyt – aki vastaps közepette lépett színre -, ezen az estén Nyitrai Zsolt kérdezte gyerekkoráról, a kezdetekről, arról, hogyan nem lett pap, focista, gyógypedagógus, s arról, végül is milyen előzmények után választotta a színészi pályát.

Szülei pedagógusnak vagy papnak szánták – kezdte a beszélgetést a vendég -, erről persze kisgyerek korában mit sem tudott, ám később benne is megfogalmazódott ez az elhatározás. Ám nem sokkal később rájöttem, hogy Isten olyan szépnek teremtette a másik nemet, hogy láttam: ebből balhé lesz. Ha mondjuk református lettem volna, soha nem leszek színész – mondta.

Az iskolai éveiről megtudtuk, bár sokáig jeles tanuló volt, aztán egyre kevésbé érdekelte a tanulás, bár a soproni középiskolában amúgy nagyon jól érezte magát. Sopron is szép, a bor is jó, s szépek a lányok is. Arra gondoltam egy idő múlva, minek nekem a diploma, ha párttagok többet keresnek, mint a diplomások, nem is érdekelt az egész, aztán harmadikban megbuktam. Ekkor lejött az apám a kollégiumba és nagyon megpofozott. Életében először és utoljára. Azt mondtam neki: megérdemeltem, édesapám… Hosszú csend következett, átölet, megpuszilt, majd rám nézett: „Fiam, az ember nem azért tanul, hogy sok pénze legyen, hanem azért, hogy aminek az Isten szánta, azt kihozza magából…”

Ma is úgy gondolom, hogy az apai pofonnak, ha szeretetet van benne, nem pedig düh, lehet létjogosultsága – tette hozzá.

„Aztán számítástechnikát tanultam Székesfehérváron, itt egyébként a Videotonban fociztam, egyszer bekerültem az első csapatba is, voltam a Vasasnál is, végül egy fehérvári művelődési központban kötöttem ki, láttam egy színházi előadást. Különös volt számomra, hogy figyelt mindenki, gondoltam, én is ezt akarom csinálni. Amatőrként az irodalmi színpad tagja lettem. Aztán az egyik vizsgán elő kellett adnom vagy nyolc mondatot a legendás Montágh Imre tanár úr előtt, aki megjegyezte, jó adottságaim vannak, jelentkeznem kellene a főiskolára. Azt hittem, ha Montágh beszédtechnikát tanít és logopédus, nyilván a gyógypedagógiai főiskolára gondol, jó ötletnek tartottam, a felvételin 300 lány volt ott, és 7 fiú, hát miért ne fogadtam meg a tanácsát…?”

Végül kiderült a tévedés, az, hogy a színművészetire akart küldeni, így hát oda jelentkeztem. Anyám szinte összeomlott, mikor megtudta, hogy a fia színész lesz, az apám viszont örült, hogy végre eldöntöttem, mihez akarok kezdeni az életben.

Eperjes Károly természetesen beszélt híres filmjeiről és szerepeiről, egyebek mellett a már klasszikussá vált Eldorádóról, a Tanítványokról és a Hídemberről is, amelyben Széchenyi Istvánt alakította.

A jó hangulatú est végén előkerült a születésnapi torta is, amelyet a jelenlévők a vendég közreműködésével szeltek fel és fogyasztottak el.